„Arra a része nem nagyon költöznek az emberek, inkább eljönnek onnan, de így is csodás gyerekkorom volt – emlékezett vissza a zenész a gyermek éveire. – A mai napig élő barátságok köttettek, ott mindenki szeretett mindenkit. Tényleg minden szép volt”.

Azóta már egy fiú és egy lány édesapja és ez a szerep nem indult gördülékenyen, de már sokat változott a művész ebben a tekintetben.

„Amikor kicsi volt sokat vittem sétálni, ezzel büszkélkedtem is, de ennyi volt az apaságom. Azóta sokat változott a kapcsolatunk, a legjobb barátom lett. Aztán amikor a lányom született, már harminchét éves voltam, ez már egy egészen más dolog volt. Ő egy akaratos, öntudatos gyerek, teljesen más, mint egy fiú. Azt hiszem jól működöm, mint apa, igyekszem megfelelni ennek a feladatnak”.

A magánéletével kapcsolatban a műsorvezetők, Nagy Anett és Ricky kérdésére Cozi elárulta, hogy az első tíz év nehéz volt.

„Zenész családban, ahol az egyik fél abszolút nem ebben a közegben él és nem is szereti nem könnyű a helyzet. Olyan, mintha másznál egy sziklára, de valaki közben folyamatosan húzna vissza, de már minden csodás. Családfőként rendben tartani a dolgokat mindenkinek nagy feladat, ezzel nem árulok el nagy titkokat. Emellett még építőipari adalékanyagokat gyártó és forgalmazó cégem is van, már ebben a szakmában is ismer mindenki. Ez is hozzátartozik a történethez”.

Cozi emellett a sportokra is nyitott, sőt részese volt annak, amikor a műsorvezetőkkel közösen részese volt a teqball világrekord megdöntésének is.

„Magam is csodálkoztam azon, hogy végigbírtam az egészet. Felemelő volt, hogy végig együtt volt a csapat és mindenki egy emberként volt részese ennek a rekorddöntésnek. Én mondjuk focizom, ráadásul kapus vagyok. Mégpedig azért, mert kicsit narcisztikus alkat vagyok. A kapusból csak egy, vagy kettő van, nem kell száz emberrel küzdeni, nincs az, hogy nem kapsz labdát. A kapusnak a legjobb a világon és bírja az ütéseket is”.

A zenész a Lakihegy Rádió ANDONIK Sztártitkok című műsorában elmondta, hogy új dolog az életében a tévézés, egy zenei csatornának gyárt műsort. Persze nemcsak erre büszke, hanem arra is, hogy szolnoki külvárosi telepről indulva zenész lett és abból él, amit igazán szeret.

A műsorban visszatérő téma volt a foci, amihez egy egészen érdekes, közepesen romantikus történet is társult.

„Tizenkét éves lehettem, amikor elmentünk focizni az akkor még létező Csehszlovákiába, ahol egy lány szerelmes lett belém és aztán írt nekem levelet. Én viszont nem válaszoltam, de a nővérem egy éven keresztül levelezett neki úgy, hogy én nem is tudtam róla. Aztán kiderült számomra, hogy mi történik a hátam mögött.

De mondta a testvérem, hogy sajnálta a lányt és nem akarta, hogy csalódjon. És ez semmi: nem rég odajött egy lány hozzám a pécsi plázában, hogy ő volt Szabina, aki írta a leveleket. Nem árultam el neki, hogy nem tőlem kapta a sorokat, de szerintem hamarosan már neki is kiderül a történet háttere”.