erre a következtetésre jutottak amerikai kutatók a NASA Hubble és Kepler űrteleszkópjának adatait elemezve. A baltimore-i Space Telescope Science Institute (STScI/Űrcsillagászati Kutatóintézet) tudósai elméletüket a Monthly Notices of the Royal Astronomy Society legújabb számában ismertetik.

"Kutatásaink során a világegyetem egészével összefüggésben szerettük volna meghatározni a Föld helyét. Mint kiderült, bolygónk koraszülöttnek számít" - fogalmazott Peter Behroozi, az STScI kutatója, a tanulmány társszerzője, rámutatva, hogy 4,6 milliárd éve, amikor létrejött a Naprendszer, a potenciálisan lakható bolygóknak mindössze 8 százaléka létezett.

Ismertetése szerint a Hubble segítségével megismerhették a galaxisok fejlődéstörténetét. Így megtudhatták, hogy a legnagyobb csillagképződési ráta 10 milliárd évvel ezelőtt volt, ám ebben az időben igen korlátozottak voltak az alapanyagként szolgáló hidrogén és hélium készletei. Napjainkra lényegesen lelassult a csillagtermelés üteme, viszont az univerzumban annyi maradványgáz található, amely hosszú időn át bőséges alapanyagforrást biztosít az új napok születéséhez - olvasható a PhysOrg hírportálon.

A bolygóvadász Kepler űrteleszkóp adataiból arra lehet következtetni, hogy galaxisunkban, a Tejútrendszerben rengeteg olyan planéta van, amely csillaga lakhatási zónájában kering, azaz felszínén optimális hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, lehetővé téve a folyékony víz jelenlétét. Az STScI kutatói szerint számuk jelenleg elérheti akár az egymilliárdot a Tejútrendszerben, és jó részük kőzetbolygó. A megfigyelhető világegyetemben viszont százmilliárdra tehető a galaxisok száma.

Mint az amerikai asztrofizikusok rámutatnak, a jövőben Föld-méretű bolygók megszámlálhatatlan sokasága jöhet létre napjuk lakhatási zónájában, hiszen az utolsó csillag 100 billió (ezermilliárd) év múlva huny majd ki.

A "koraszülött" földi civilizáció nagy előnye, hogy tudósai a Hubble űrteleszkóphoz hasonló csillagászati műholdak segítségével bepillantást nyerhetnek a világegyetem távoli múltjába, megismerhetik evolúcióját az ősrobbanástól napjainkig, feltérképezhetik, hogy miként fejlődtek a galaxisok. A fényimpulzusokban és a kozmikus sugárzásban "kódolt" információ azonban a világegyetem tágulása miatt körülbelül 1 billió év múlva jórészt megsemmisül. Így a távoli jövőben létrejövő civilizációk fiai-lányai vajmi keveset tudhatnak meg univerzumunk születéséről és fejlődéstörténetéről - vélik az amerikai kutatók.