Amikor elmondtam, hogy Erika doktor néni nyugdíjba megy, a gyerekek szomorúan fogadták a hírt. Soha nem féltek tőle, ritkán, egy-egy muszáj injekció után sértődtek meg kicsit. Akkor is a világra, és nem a doktor nénire haragudtak. Rendelőjében, annak felújítása előtt, az egész beépített szekrényt gyerekrajzok borították, mindet neki szánták. Az sem véletlen, hogy a körzetébe tartozó kicsik nem orvososat, hanem „gujáserikásat” játszanak.

Azt mondja: amikor elkezdett dolgozni, bízott abban, hogy befolyása lehet az egészségügyre, és egészségnevelést folytathat. Ez inkább kevésbé, mint többé lett igaz, viszont Gujás Erikából olyan orvos vált, aki megbízik a szülőkben, és akiben megbíznak a gyerekek. Már megyei főorvosként dolgozó édesapja látta, hogy affinitása van a legkisebbekhez. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi lesz a lányából, válasza egyértelmű volt: gyermekorvos lesz.

– Apám azt mondta: háborúban, békében, északon és délen az orvos mindenhol megél. Nagyon érdekelt a munkája, és szerencsére gyakran mondta: gyere, nézd hogyan csináljuk. Mivel a rendelő és a lakásunk egymás mellett volt, tulajdonképpen otthon tanultam meg sebet tisztítani és kötni, fület lukasztani, kelést kezelni – meséli. Azt is elmondta, négyen voltak testvérek, nővére is orvos lett. Saját pályájával kapcsolatban nem titkolta: a kezdeti időszakban afféle családorvosként, valódi háziorvosként működtek a gyermekorvosok, ez pedig nem volt rossz. Ma szigorúbbak a szabályok, ennek előnye, hátránya egyaránt van. Nagy baj viszont, hogy az egészségügyi kultúránk a béka feneke alatt van. Ezzel kapcsolatban példaként említett egy esetet, amikor két asszony tört rá, hogy felelősségre vonják. Aznap délelőtt ugyanis a tisztiorvosi szolgálat utasítására oltott egy iskolában, ezt nehezményezte a két anyuka.

De szintén nagy gond, hogy a nők későn szülnek, több a beteg baba, több a koraszülés, és túl sok gyógyszert szedünk be, vagy épp ellenkezőleg: azt sem vesszük be, amit muszáj lenne. Az alternatív gyógymódokkal dr. Gujás Erika azért nem foglalkozik, mert nem ért hozzá. – A hagyományos gyógyítást tanultam, ebben hiszek – vallja. Mára ezen a területen nagy rutinnal rendelkezik, biztosabb a dolgában. – A mi szakmánk olyan, hogy gyorsan kell dönteni. Nemcsak a diagnózis felállítását illetően, de tudnom kell, ha a gyerekből kijön a gyógyszer, és úgy adódik, időben beérnek-e vele a kórházba. Meg kell bíznom a szülőkben, és a körzetemben az egészségnevelés területén annyit sikerült elérnem, hogy az anyák többsége tudja: mikor kell orvoshoz hozni a gyereket.

A doktornőtől megtudtuk, július elsejétől ugyan visszaadja a praxist, de középiskolákban iskolaorvosként tovább dolgozik. Abban bízik, hogy egyben marad a körzet, és a nyári helyettesítések után fiatal, szakvizsgázott kollégája ugyanúgy megtalálja kis pácienseivel a hangot, mint ő.