Szép helyek tele mérgező dolgokkal és leselkedő veszéllyel. Borzalmas úti célok, amiket jobb, ha elkerülsz, ha élni akarsz.

Ramree-sziget

Ez egy lakott sziget Mianmarpartjaitól keletre, dús esőerdőkkel, gazdag állatvilággal. Meg ezernyi éhes sósvízi krokodillal, mérges skorpióval és maláriaszúnyoggal.

A II. világháború idején hathetes csata zajlott itt a britek és a japánok között, és a szigeten állomásozó japán katonák közül mindössze húszan maradtak életben. Az elpusztultak közül közel ötszázat nem a háború ölt meg, hanem a vadállatok.

Szent Ilona szigete

Nem véletlen, hogy szerencsétlen Napoleon itt tengette végnapjait. Annyira elszigetelt, amennyire egy sziget a nevén túl is az lehet. Ma sem található repülőtér, egyetlen megközelítési módja a Dél-Afrikából érkező teherhajók révén lehetséges, amelyek csak néhány havonta járnak erre.

Gruinard-sziget

A skót partok közelében található szép kis zöld sziget a II. világháború idején a brit hadierők biológiai fegyverkísérleteinek helyszíne volt. Leginkább lépfene-baktériummal kísérleteztek, minek következtében az egész szigetet ellepte az anthrax.

A ’90-es évekig újra és újra birkákat telepítettek a szigetre, hogy kiderüljön, elmúlt-e a veszély, de a birkák minden alkalommal kipusztultak. Végül megelégelték a dolgot, és 280 tonna formaldehiddel öntözték meg a Gruinard-szigetet. Állítólag ettől biztonságos lett, de azért ne vegyünk rá mérget.

Pripjaty

Az ukrán-belarusz határon található település ma szellemváros. A tőle 3 km-re levő csernobili atomerőmű robbanása után annyira gyorsan evakuálták a város 50 ezer lakosát, hogy holmijuk nagy részét hátrahagyták, így az azóta romossá vált ötszintes panelházakban ma is ott vannak a bútorok, használati tárgyak.

A várost fegyveresek őrzik, mivel mindig akadnak, akik szívesen lopnának a hátrahagyott tárgyaktól, noha azok sugárzása életveszélyes. Manapság, közel harminc évvel a katasztrófa után, a sugárterhelés Priapatyban 1 mikroszievert, ami a normál érték tízszerese.

A csendes-óceáni szeméttelep

A Csendes-óceán középső-északi részére az áramlatok odahordtak minden randa hulladékot, amit az ember elhajigált, vagy más módon az óceánba került, főleg műanyagot. A gigantikus, lebegő szeméttelep felülete több mint hétszer akkora, mint Magyarország, mélysége pedig legalább 10 méter.

A Pokol Kapuja

1971-ben keletkezett az a Türkmenisztánban található kráter, ami egy félresikerült bányafúrás eredménye: a szovjetek gázlelőhelyre találtak, ám a torony lefúrásánál a föld beomlott. Ebből lett ez a Darvaza melletti hatalmas lyuk.

A szovjetek úgy gondolták, hogy olcsóbb és biztonságosabb, ha meggyújtják a kiszivárgó gázokat. Azt remélték ugyanis, hogy egy-két nap alatt el fog égni. A Pokol Kapuja több, mint 40 éve ég.

A Halál Útja

A Bolíviában található csodálatos szépségű Yungas-út összeköti La Paz-t az Amazonas-régióval, és évente két-háromszáz ember halálát okozza. Szinte mindennaposak a szakadékba zuhanások.

Az alig több, mint 60 km-es út esős évszakban sáros, csúszós, ilyenkor majdnem mindig köd van, száraz évszakban pedig por meg kőhullások nehezítik a látást és az átkelést.