Ugyan világszerte továbbra is jelentős ütemben pusztulnak ki állat- és növényfajok, tűnnek el zöldfelületek a Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint, a szervezet ugyanakkor rámutatott, sikerek is születtek a biológiai sokféleség megőrzésére tett erőfeszítéseknek köszönhetően.

Az éghajlatváltozás, valamint a vadorzás mellett elsősorban a természet folyamatos irtása okozza a fajok pusztulását – mutatott rá a szervezet fajok védelméért felelős referense hétfőn. Stefan Ziegler szerint 2011-ben – az ENSZ által az erdők évének hirdetett esztendőben – 13 millió hektárnyi vadon veszett el. Ez Németország területe mintegy harmadának felel meg.

A természet gyors fogyatkozása az emlős- és a madárállomány 80 százalékát veszélyezteti. Idén mindenekelőtt az orrszarvúk, a tokhalak, a kúposfejű delfinek és a szürke bálnák helyzete romlott. Az eurázsiai hiúzok, a hegyi gorillák, valamint a Przsevalszkij-lovak viszont „derűlátóbban tekinthetnek a jövőre”.

Az orrszarvúk három alfaja, a jávai, a nyugat-afrikai keskenyszájú, illetve az északi szélesszájú végveszélyben van vagy már ki is halt. Pusztulásukat elsősorban a vadorzás okozza, ezt pedig az táplálja, hogy Ázsiában orvosságként és afrodiziákumként tekintenek az orrszarvúk különböző testrészeire és tülkére.

A tokhalak közül a Dunában honos hat fajból öt áll a kihalás küszöbén a kaviárral folytatott feketepiaci kereskedelem miatt – mutatott rá a WWF. Az Európai Unió hatóságai az utóbbi tíz évben Bulgáriában és Romániában törvénytelen kereskedelemből való ötven kilogrammnyi kaviárt foglaltak le a szervezet szerint.

A Mekongban, Délkelet-Ázsia leghosszabb folyójában mára alig 85 kúposfejű delfin maradt. Az állományt a kölyköknél tapasztalt nagy arányú halandóság, illetve a halászok által használt hálók tizedelik. Ez az alfajt is kipusztulás fenyegeti.

Különösen rossz a WWF tájékoztatása alapján a szürke bálna helyzete a Csendes-óceán nyugati részén. Az utolsó példányok – mintegy 130 egyed, közte kevesebb mint 30 borjazni képes nőstény – Szahalin szigeténél élnek. A Természetvédelmi Világalap óvott a környéken tervezett gigantikus olajkutatási projektektől és egy bálnák védelmét szolgáló övezet kijelölését követelte.

Siker koronázta viszont Közép-Európában a hiúzok visszatérését szorgalmazó erőfeszítéseket. A macskafélét az utóbbi évszázadokban kíméletlenül vadászták, szinte alig maradt belőle. A WWF programjának is köszönhetően most már egyre több példányt látni.

1996-ban szinte már kihaltnak tekintették a vadon élő Przsevalszkij-lovakat a vadászat, valamint élőhelyük fogyatkozása miatt. Manapság Mongóliában már szigorú szabályok védik őket, a WWF 1998 óta dolgozik Belső-Ázsiában azon, hogy szaporodjon a majdnem eltűnt állomány. A helyzet 2011-re sokkal jobb lett, több mint 300 példány él már a természetben, így a Przsevalszkij-ló besorolását a kihalástól fenyegetett címkéről erősen veszélyeztetettre változtatták.

Nőtt a hegyi gorillák száma is, jelenleg mintegy 780 példányról tudni. Ebből 300 az ugandai Biwindi nemzeti parkban él, 480 pedig a Virunga parkban. A Virunga három ország, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és a már említett Uganda határán ível át, és magában foglalja a hegyi gorillák legfontosabb természetes élőhelyét.